Eszköz és eszköz használat

Aki hangszeren játszik, nem tudja magát addig igazán kifejezni, amíg a hangszere használatára figyelnie kell.
A magas színvonalon játszó teniszező nem gondolkodik azon, hogyan üsse meg a labdát, hogy az oda szálljon, ahova ő szánja. Mert neki mindez egyszerű.

Az eszköz és az eszköz használata különleges viszonyban vannak a hatékonysággal: amíg léteznek a számunkra, nem lehetünk igazán hatékonyak.

Kívülről nézve minden egyszerű.

Az íjász kezébe veszi fegyverét, megfeszül a húr, a nyíl kiröppen és talál. Úgy látszik, bárki képes erre, kívülről nézve nincs benne semmi különös.

Azután kezünkbe kapjuk az íjat és bár számtalanszor láttuk már, mások hogyan csinálják, kiderül, nem tudjuk, hogy kell helyesen tartani, hova kell tenni a vesszőt, és hogyan kell megfeszíteni.

Mindezt persze megtanulhatjuk, ha elkezdünk gyakorolni.
A célt azonban még sokáig nem találjuk el nagy biztonsággal.

Ami kívülről könnyed és egyszerű volt, belülről már egyáltalán nem az.

Hosszú évek telnek el gyakorlással, miközben ráébredünk, hogy célba találni egyáltalán nem egyszerű. Sőt, rendkívül összetett, sok tanulást, állhatatos gyakorlást, megfelelő testi és szellemi állapotot igénylő feladat.

A bonyolulton túli egyszerűség a valódi hatékonyság alapja

Aztán, ha mindent megtettünk a sikerért, egyszer csak eljön egy pillanat, és megváltozik minden.
Eltűnik az íj, eltűnik a vessző, csak mi és a cél maradunk.
A pillanat tört része alatt történnek már a dolgok, ösztönössé válik az egész:
feltűnik a cél, röppen a nyíl…
…és talál.

Már nem gondolkodunk, nem mérlegelünk, csak cselekszünk.
Feloldódunk a térben, az időben és a mozdulatokban.

És újra minden egyszerű…