Bár a világban számtalan esemény folyik párhuzamosan, a mi nézőpontunkból mégis minden csak egymás után, szép sorjában történhet. Ezért nekünk az idő szekvenciális.

Mégis úgy gondoljuk, sokkal hatékonyabbak vagyunk, ha párhuzamosan több dolgot végzünk. De bármennyire is szeretnénk, nem tudunk egyszerre két dologra teljes odaadással figyelni.
Persze tudunk két dolgot egyszerre csinálni, de csak akkor, ha azokat olyan belső rendszerek irányítják, amelyekre nem kell tudatosan figyelnünk.

Például remekül tudunk séta közben lélegezni. Sőt e két párhuzamos elfoglaltság mellett még akár a tájat is nézegetni. Egyik tevékenységre sem kell tudatosan odafigyelnünk, automatikusan mennek. Ám próbáljuk ki, milyen hatásfokkal tudunk olvasás közben egy másfajta témáról valakivel beszélgetni! Az egyik biztos nem fog teljes mértékben sikerülni. Sőt a két dolog együttesen sokkal tovább fog tartani, mintha külön-külön tettük volna. Nem csoda, hiszen a folyamatos témaváltás rendkívül sok energiát és időt emészt fel.

Mi több, még ekkor sem mondhatnánk azt, hogy egyszerre végeztük a két tevékenységet. Ami történt, az csupán a két ügy váltogatott elvégzése volt. Amikor párhuzamosan szeretnénk több dolgot elvégezni, nem vesszük figyelembe agyunk azon tulajdonságát, hogy egyszerre csak egyvalamire képes teljes erőbedobással koncentrálni.

Amikor úgy érezzük, összecsapnak a hullámok a fejünk felett, és túl sok mindenre kell odafigyelnünk, azonnal az jut eszünkbe, hogy jobban kell az időnkkel gazdálkodnunk. Hiszen az időgazdálkodás foglalkozik az idő beosztásával, a megszakítások kezelésével, a fontossági sorrendek felállításával, és még egy rakás dologgal aszerint, hogy melyik tanfolyamra iratkozunk be, vagy melyik könyvet olvassuk. Azonban ritkán jutunk el oda, hogy magát az időgazdálkodást egy nagyobb rendszer, a személyes hatékonysági rendszer részévé tegyük.

Sokáig úgy tartották,  hogy a Nap kering a Föld körül. Azonban ebben a világképben egy sor dolog furcsán viselkedett. Végül kiderült, hogy éppen fordítva van, és egy csapásra megszűnt a zűrzavar.

Éppen ez a helyzet az időgazdálkodással is. Eddig minden problémánkat az időgazdálkodásba szerettük volna belesűríteni, de csak részeredményeket értünk el. Mert éppen fordítva van: az időgazdálkodás csak egy eleme a személyes hatékonyságnak.

Ez az egyszerű nézőpont váltás lehetővé teszi, hogy egy olyan rendszert alakítsunk ki, amely egyrészről biztosítja, hogy egyszerre csak egy feladatra kelljen összpontosítanunk, másrészről kihasználja, hogy megfelelő feltételek mellett képesek vagyunk gyors egymásutánban más-más dolgokra maximálisan odafigyelni.

Ez a pillanatok szekvenciális sora.
Ez határozza meg, hogy mi lesz a jövőnk és a múltunk.